Álvizsgálatnak, romboló és igazságtalan botránykeltésnek nevezte sajtóközleményében az Országos Rendőri Testület Hargita területi tanácsa és a Rendőrök Országos Szakszervezetének területi irodája a Kommunizmus Bűntetteit Feltáró Intézet (IICCR) Radu Moldovan, a Hargita Megyei Rendőr-felügyelőség parancsnoka ellen indított kivizsgálását. A rendőrparancsnok ellen feljelentést tett az IICCR a legfelsőbb katonai törvényszéknél, mivel több tízen azt vallották, hogy Moldovan a kommunizmus éveiben rendszeresen megverte őket az akkori milícia jogi irodájának tisztjeként. /Kiállnak parancsnokuk mellett a rendőrök. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./
2008. február 21.
A Hargita megyei Rendőrség főkapitányának, Radu Sandu Moldovannak a felfüggesztését kérte a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet (IICCR), miután Moldovan múltjára fény derült: 1989 előtt kiskorúakat kínzott. Az IICCR intézet igazgatója, Marius Oprea szerint olyan vallomások birtokába jutottak, amelyek azt bizonyítják: Moldovan 1998 előtt rendszeresen kínvallatott kiskorúakat. Oprea elmondta, az intézménynek bizonyítékai vannak arról, hogy Moldovan több áldozatát is fűtőtesthez bilincselte, majd néhányukat ájulásig verte. „Kollégista voltam, amikor először komolyan megvert a parancsnok – áll a szóban forgó áldozat vallomásában. – Szokása volt, hogy arcra nem üt. Egy alkalommal az iskolánkban járt, már nem is tudom, mi volt aznap, Rendőrség Napja talán. Mikor meglátta, hogy hosszú a hajam, több társammal együtt beküldött a titkárságra, azzal, hogy majd jön valaki, aki beszél velünk. Aztán megvert, végül megragadta a hajam (…), és levágta. Adhatok egy listát 50-60 emberrel, akit szintén megvertek ezek”. Egy másik áldozat arról beszél, hogy a székre térdeltette Moldovan, majd egymás után tízszer, teljes erőből gumibottal ütött a talpára. Megint mások arról vallanak, hogy a jelenlegi főkapitány kinyitott egy szekrényt, és felszólította az áldozatot, válasszon kínzóeszközt. Akad, aki azt állítja, Moldovan több mint negyven alkalommal alázta, vagy verte meg az 1987-’89 közötti időszakban. /Horváth István: Gyermekkínzó rendőrfőnök? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
2008. február 22.
Teljesen más megvilágításba helyezi a Csibi István által Csíkszeredában meghonosított terror kialakulásának és fenntartásának fejlődéstörténetét a Hargita megyei rendőr-főkapitány rovott múltjának felderítése. Csibi első, 2004-es őrizetbe vételét és részleges bukását eredményező tényfeltáró újságcikkek a kívülállóban elsősorban azt a kérdést vetették fel: miként lehetséges, hogy egy helyi kiskirály éveken keresztül annyi pénzt sikkaszt, embert ver(et), törvénytelenséget követ el?A Kommunizmus Bűntetteit Feltáró Intézet Radu Moldovan hargitai rendőrparancsnok elleni, tanúvallomásokon alapuló feljelentése választ ad a Csibi-dilemmára: uralkodása törvényszerű volt. Gaztetteiről az áldozatok sokáig nem tehettek panaszt azoknál a csíkszeredai rendőröknél, akik közismerten falaztak a maffiózónak, bűncselekményeit eltussolták. Érthető, miért ódzkodnak sokan ma is tanúskodni, amikor azt látják: 2008-ban olyan főrendőr irányíthatja a megyei kapitányságot, aki a nyolcvanas években milicistaként kiskorúakat kínzott, brutálisan verte a polgárokat. A hargitai helyzet annál súlyosabb, hogy ezt az önkényuralmi állapotot a Belügyminisztérium vezetői nyilvánvaló szándékossággal tartják fenn, elképzelhetetlen ugyanis, hogy az országos rendőr-főkapitányság személyzetisei ne ismernék Moldovan múltbeli tévelygéseit. /Rostás Szabolcs: Egyenruhás csibik. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./
2008. június 5.
A volt titkosrendőrségi, a Szekuritáté, a belügyis- vagy katonatisztek, illetve bírák és pártaktivisták nyugdíját a minimálnyugdíj szintjére csökkentené a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet törvénytervezete. A tervezetet előkészítő intézményvezető, Marius Oprea történész elmondta, nem tartja emberségesnek, hogy azok, akik az elnyomó gépezetben aktívan részt vettek, most hatalmas nyugdíjakkal rendelkeznek. Azok pedig, akik kiálltak a demokratikus értékek mellett, csupán havi kétmilliós járulékra jogosultak. A történész javaslata szerint a szekuritátés tisztek nyugdíjának csökkentéséből származó pénzből alapot kell létrehozni a kommunizmus áldozatainak megsegítésére. A tervezet ellenzői azzal érveltek, hogy nem lehet bizonyos kategóriák nyugdíját csökkenteni, csak ha a teljes rendszer átdolgozásra kerül. /Isán István Csongor: Minimálnyugdíj a szekusoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
2008. július 8.
Többtucatnyi, az egykori kommunista erőszakszervezetek alkalmazásában álló személy ellen készül keresetet benyújtani a Kommunizmus Bűneinek Kutatóintézete egy munkás megkínzása miatt. Az intézet összesen 67 személy, a Szekuritáté, a milícia és a korabeli ügyészség alkalmazottai, valamint pártaktivisták és pszichiáterek ellen július 8-án nyújtja be a keresetet. A vádak szerint 67 személy bűnös egy Vasile Paraschiv nevű munkás elrablásában és rendszeres kínzásában. Az intézet szerint pszichiátriai módszerekkel próbálták megtörni, kemény, embertelen és megalázó eljárás során próbálták szóra bírni, csupán azért, mert kommunistaellenes meggyőződésének adott hangot. Az intézet – amely egy 2005-ös kormányrendelet nyomán jött létre – feladata az, hogy nyomozást folytasson a kommunista rendszer teljes egésze alatt elkövetett bűncselekmények, visszaélések és emberjogsértések ügyében. A mostani ügyet rendkívül súlyosnak minősítették. Az intézet szerint Vasile Paraschiv ellen több mint 25 éven keresztül alkalmazták a fenti intézkedéseket csupán azért, mert politikai meggyőződése eltért a hivatalos kurzustól. A Kommunizmus Bűneinek Kutatóintézete megalakulása óta több ízben is panaszt tett különböző jogsértések ügyében. Többek között olyan szekus tiszteket lepleztek le, akik kiskorúakat szerveztek be a besúgói hálózatba, de pellengérre állítottak 210 egykori börtönparancsnokot is, akik alaposan gyanúsíthatók népirtásban való közreműködéssel. Feltárták az emberiesség elleni bűnöket elkövető egykori szekus ezredes, Gheorghe Enoiu ügyét, Nicolae Plesita és öt terrorizmussal vádolt román diplomatáéval együtt, de ők rántották le a leplet Radu Sandu Moldovan egykori Hargita megyei rendőrfőkapitányról is, aki a vádak szerint számos személy, főleg kiskorúak ellen folytatott jogellenes nyomozást, amely során számos alkalommal megkínozta őket, embertelenül bánt velük. Az intézet több olyan személy ügyében is vizsgálódik, akiket politikai okokból gyilkoltak meg. /Balogh Levente: Per volt szekusok ellen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./
2008. július 23.
A kommunista bűnösök üldözésénél a kutatók titkolózással szembesülnek. Ennek ellenére a Kommunizmus Bűncselekményeit Feltáró Intézet – Marius Oprea vezetésével – keresi a bűnösöket, és megtalálja egy részüket. Az ügyészség azonban szabotálja munkájukat. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ feladata, hogy megvizsgálja: az előírt kategóriák közül – választott tisztségviselők stb. – kik működtek együtt a politikai rendőrséggel. Az újságíró kérdésére, hogy fölöslegessé vált a CNSAS kollégiuma, Marius Oprea leszögezte, éppen azért, hogy valamelyik politikai oldal ne vonhassa ellenőrzése alá a hivatalt, meg kell tartani az élén ülő politikai tanácsot. Marius Opreát most azzal vádolják, hogy a magyarok és az RMDSZ bérence, mert a Hargita megyei rendőrfőnökről kiderítette: a kommunista rezsim idején embereket kínzott, ezért kérte a lemondását. Erre meg azt állították, hogy legjobb román ember ellen áskálódik. A Kommunizmus Bűncselekményeit Feltáró Intézet az ügyészségnek alaposan dokumentált periratokat szolgáltat. Azonban munkájukat akadályozza a titkolózás. Például az egyik – a Szabad Európa Rádió elleni, 1982-ben történt merényletet követően és egyéb levélbombás merényletek nyomán – Bonnból kiutasított román diplomatáról adatokat kértek a Külügyminisztériumtól. Ion Constantinról van szó, aki a külügynél dolgozott egészen 1999-ig. A Külügyminisztérium azonban azt állította, hogy ez az ember sohasem dolgozott náluk. Hasonló választ adott a külügyi hírszerzés is. Ennek ellenére Marius Oprea megtalálta a német rendőrség archívumaiban a kiutasítás dossziéját, adatokkal támasztotta alapján az ügyet. Terrorista cselekményekről van szó, melyeket román diplomaták követtek el. És mi történt? Semmi. Nagyon magasan futnak a szálak, bankigazgatók, külügyi gazdasági képviseletek vezetői... Az ügyészség szabotálja a munkát. Átadtak nekik olyan dossziékat, amelyekben a büntetőjogi besorolás is benne van, mégsem került egy sem a bíróság elé. Marius Oprea úgy gondolja, Traian Basescu elnök vezényletével folyik mindez, mert a jelenlegi főügyész, Laura Codruta Kövesi mindent elnöki parancsra csinál. Több mint négyszáz emberről adtak át dokumentációt az ügyészségnek, ennek ellenére jelenleg egyetlen szekustiszt ellen sem indult eljárás, még kihallgatásra sem rendeltek be egyet sem. /Isán István Csongor: „Két hét alatt megtalálnám Elodiát”. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2008. augusztus 26.
Elhunyt Iosif Constantin Dragan, a meggyőződéses vasgárdista, dollármilliárdos üzletember, évtizedeken át a leggazdagabb román, áltörténész, médiacézár. A Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet vezetője, Vladimir Tismaneanu megállapította, Ceausescu és Dragan kapcsolata nagyszerűen példázza „a hivatalosan meghirdetett kommunizmus és a valóságban érvényesülő ultrasovinizmus perverz összefonódását”. A romániai holokauszttal foglalkozó Elie Wiesel által elnökölt nemzetközi bizottság jelentése szerint Ceausescu hallgatólagos jóváhagyásával Ion Antonescu lelkes ügyvédeként igyekezett rehabilitáltatni a volt fasiszta marsall rendszerét. Dragan 1990 után szélsőséges kiadókat, kiadványokat támogatott, de maga is kisebb médiabirodalmat épített ki, tévé- és rádióadót működtetve, beindítva a Redesteptarea, valamint a Renasterea Banateana című heti-, illetve napilapot, továbbá az Europa Nova kiadót. A „román civilizáció értékeit szorgalmazó” intézményeket hozott létre, így már 1967-ben a Dragan Európai Alapítvány majd 1991-ben Lugoson a Dragan Európai Egyetemet. Hitt a román nép „sokévezredes múltjában”, ezért Rómában Trákkutató Európai Központot hozott létre, olaszországi Nagard nevű kiadója pedig ontotta a „trakológiai” munkákat. Több mint egymillió dollárt fordított Decebal negyven méteres portréjának sziklába faragására, 2004-ben az Aldunánál. Dragan több mint harminc történelmi tárgyú könyvet, tanulmányt közölt, de a történészek megkérdőjelezik Dragan történészi felkészültségét, Alexandru Pippidi pedig egyenesen sarlatánnak és kalandornak tartja a botcsinálta történészt. /Bogdán Tibor: Ceausescu vasgárdistája. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./
2008. szeptember 5.
Szeptember 10-én mutatják be az első, a romániai kommunizmus történetét feldolgozó tankönyvet – tájékoztatott a Kommunizmus Bűncselekményeit Feltáró Intézet. A napokban képzik ki azt a harminc tanárt, aki választott tantárgyként oktatni fogja ezt a tantárgyat kilencedik és a tizedik osztályokban. Elsősorban azokra a történelemtanárokra esett a választás, akik a kommunizmus időszakát kutatták, és ezen a téren eredményeket is fel tudtak mutatni. /Tankönyv a kommunizmus történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./
2008. október 24.
Sem a magyarországi közjogi méltóságok, sem a romániai magyar politikusok nem tettek annak érdekében, hogy megszülessen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő megtorlás romániai politikai foglyait rehabilitáló törvény – erre hívta fel a magyarországi közjogi méltóságok, valamint az RMDSZ-politikusok figyelmét Varga Andrea. Az 1956 romániai hatásait kutató, Bukarestben élő magyar történész a magyarországi közjogi méltóságokhoz intézett levelében szóvá tette, hogy az október 23-i megemlékezésekből éppen „a magyarországi ’56-os drámák romániai folytatódásával kapcsolatos minimális rokonszenv, a beleérzés legcsekélyebb megnyilvánulása” marad ki. Varga Andrea szerint bár az egykoron meghurcoltak kitüntetéseivel, romániai ’56-os emléktáblák avatásával, illetve koszorúzásokkal történtek gesztusok, a magyar diplomáciának a kirakatperek sorozatában elítélt egykori politikai foglyok rehabilitálását célzó kezdeményezései „messze elmaradtak a szükségestől”, ráadásul „Románia politikai vezetése a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy az európaizálódási folyamatban el kívánna számolni morális tartozásaival a rendszerváltozásokat előkészítő szereplők irányában”. Varga Andrea ugyanakkor az RMDSZ-es politikusokhoz intézett levelében szóvá teszi, hogy ők sem tettek a jóvátétel érdekében. „Történtek lépések, a folyamatot elindítottam” – nyilatkozta a kérdés kapcsán Frunda György, aki 2007 novemberében Kolozsváron jelentette be: kérni fogja az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő megtorlásban kivégzettek rehabilitálását. Az RMDSZ-es szenátor – akinek édesapjára a hírhedt Faliboga-perben mondtak ki halálos büntetést, majd változtatták meg az ítéletet életfogytiglanra – megerősítette: kezdeményezése csak a Szoboszlai-, valamint az érmihályfalvi perben, illetve más csoportok esetében kimondott és végrehajtott halálos ítéletek áldozataira vonatkozik. Arra a felvetésre, miszerint Romániában nincs a politikai ítéletek semmisségét kimondó törvény, Frunda szenátor azt mondta: a politikai bűncselekmény fogalmát meghatározó jogszabály már létezik, s bár rehabilitációs törvénytervezet is készült, ennek elfogadására nincs politikai akarat. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a szenátus jogi bizottsága volt elnöke elmondta: a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) kezdeményezésére benyújtott semmisségi törvénytervezetet a képviselőház visszaküldte az alsóház jogi szakbizottságához, a készülő jogszabály azonban több mint egy éve a fiók mélyén hever. Varga Andrea történész összeállított egy törvénytervezetet, amely egyebek mellett kimondja, hogy a Groza-kormány szovjet nyomásra 1945. március 6-án történt hatalomra jutásától a politikai perek de iure 1964 augusztusában történt megszüntetéséig terjedő időszakban kimondott ítéletek semmisek. Leszámítva a háborús, illetve a lakosság elleni bűncselekményeket, illetve a népirtást. /Benkő Levente: A mulasztásért mindenki felelős. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
2008. november 10.
Nem indít bűnvádi eljárást a főügyészség a kommunista rezsim apparátusát kiszolgáló egykori állami tisztviselők ellen, akiket a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) jelentett fel. A főügyészség szerint az intézet beadványában szereplő bűncselekmények elévültek, így a feltételezett elkövetők nem vonhatók felelősségre. Az 1947 és 1989 között működő kommunista hatalom idején elkövetett bűncselekményeket, visszaéléseket és emberijog-sértéseket feltáró, a kormánynak alárendelt intézet korábban 67, a rezsimet kiszolgáló állami alkalmazott ellen tett bűnvádi feljelentést egy román ellenálló évtizedeken át tartó meghurcolása és kínzása miatt. A több mint félszáz személy között egyaránt fellelhetők a Szekuritáté, a milícia, valamint az ügyészség munkatársai, ugyanakkor pártaktivisták, orvosok és besúgók. Tucatnyi bizonyíték került napvilágra arról, hogy állandóan megfigyelték, többször elrabolták, rendszeresen kínozták és bántalmazták Vasile Paraschiv pitesti-i munkást, aki nyilvánosan hangot adott kommunistaellenes meggyőződésének. /Rostás Szabolcs: Megmenekülnek a szekus üldözők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./
2009. március 2.
Koalícióba tömörülve lépnek fel Tőkés László EP-képviselő kezdeményezésére a kommunizmust elítélő és vizsgáló intézetek, civil szervezetek a Prágai Nyilatkozat romániai támogatása, valamint a hamarosan parlamenti vitára kerülő új büntető törvénykönyv (Btk.) módosítása érdekében – tájékoztatott Marius Oprea, a Kommunizmus Romániai Bűntényeit Vizsgáló Intézet igazgatója (IICCR) Bukarestben, a koalíció tagjainak egyeztetése után. Oprea elmondta, a Btk.-t úgy szeretnék módosítani, hogy a kommunista rendszer bűncselekményei emberiesség elleni tetteknek minősüljenek, és ezáltal elévülhetetlenek legyenek, továbbá közösen szeretnének fellépni az olyan törvénytervezetek elfogadásáért, mint például a volt szekus tisztek nyugdíjának csökkentése. Kiemelte, ő maga is részt vesz azon a március 18-án az Európai Parlamentben tartandó nyilvános meghallgatáson, amelyet Tőkés EP-képviselőként szervez a Prágai Nyilatkozat elfogadásáért. Cristian Pirvulescu, a Pro Democratia Egyesület elnöke szerint, „ha a nyilatkozat EP-határozattá válna, az alapján a román törvénykezésben számos módosítást lehetne bevezetni, és elkezdődhetne Romániában is a kommunizmus bűnöseinek számonkérése”. Tőkés hangsúlyozta, a Prágai Nyilatkozat arra hívja fel a figyelmet, hogy meg kell szüntetni a kettős mércét a fasizmus és kommunizmus viszonylatában, a fasizmus bűnöseihez hasonlóan a kommunizmus bűnöseit is el kell ítélni. Megerősítette: a nyugat-európai politikusok, akárcsak a bukarestiek, lezártnak tekintik a kommunizmus ügyét, ezért szorgalmazta a koalíció létrehozását. Annak tagjai között szerepel többek közt az IICCR, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság, a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Országos Intézet, a Pro Democratia Egyesület és a Társadalmi Dialógus Csoport. Kiábrándítónak nevezte Tőkés László, hogy Traian Basescu államfő nem fogadta őt február 27-i, bukaresti látogatásán, ami nem először fordul elő. Egyben javasolta, hogy az 1989-es események huszadik évfordulójára rendezett temesvári megemlékezést Sólyom László magyar köztársasági elnök és Traian Basescu közös védnökségével tartsák. /O. M.: Elítélnék a kommunista bűnösöket. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./
2009. március 23.
Egyformán kell elítélni a nácizmust és a kommunizmust, mert mindkettő zsarnoki, gyilkos rendszer – az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában egy múlt heti konferenciának, valamint közmeghallgatásnak volt ez a központi üzenete. A konferenciát Tőkés László EP-képviselő rendezte romániai és bulgáriai előadókkal, akik elsősorban a kommunizmus kisebbségellenes jellegét emelték ki. A közmeghallgatást az Európai Unió cseh elnöksége szervezte. A kezdeményezés Csehországból indult. Tavaly júniusban egy Prágában tartott konferencia résztvevői fogadtak el nyilatkozatot az európai lelkiismeret és a kommunizmus ügyében /Prágai nyilatkozat/. A dokumentum szorgalmazta, hogy a kommunizmus nevében elkövetett bűnöket nyilvánítsák az emberiség ellen elkövetett bűnöknek, amiként a náci bűntettekkel tette a nürnbergi törvényszék, és Európa országaiban vezessenek be olyan törvényeket, amelyek alapján el lehet ítélni a kommunista bűntettek elkövetőit, és kárpótolni lehet a kommunizmus áldozatait. A brüsszeli konferenciát a román delegáció néhány demokrata-liberális párti (PDL) képviselője zavarta meg, akik kifogásolták Tőkés László megállapításait. A püspök a román asszimilációs politika továbbéléséről beszélt. A csángómagyarok asszimilációját hozta fel példakén, megemlítvén, hogy az anyanyelvhasználatot a templomban megtagadják, az iskolában korlátozzák. Nicolae Vlad Popa EP-képviselő felemelt hangon jelentette ki: aki ma román asszimilációról beszél, meghamisítja a valóságot. Tőkés László válaszában megerősítette korábbi kijelentéseit. Példaként a székelyföldi ortodox és karhatalmi térhódítást említette. Gál Kinga fideszes képviselő úgy vélte, a régi reflexek továbbélését tükrözi az is, hogy a román hatóságok megpróbálták megakadályozni Sólyom László magyar köztársasági elnök március 15-i romániai látogatását. Marius Oprea, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet igazgatója elmondta, a régi rendszer politikai rendőrségének tagjai a rendszerváltás után is aktívak maradtak. Nagy Mihály történész a magyar történelmi egyházak kommunista elnyomásáról tartott előadást. /Gazda Árpád: Kommunistaellenesség az Európai Parlamentben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./
2009. március 31.
Nem indít bűntető eljárást Radu Sandu Moldovan, Hargita megyei rendőrparancsnok ellen a marosvásárhelyi ügyészség. A rendőr főbiztos ellen korábban többen is panaszt tettek, azzal vádolva, hogy nyolcvanas évek végén Csíkszeredában milicista tisztként rendszeresen és kegyetlen módon bántalmazta a fiatalokat. A panaszok kapcsán a kommunizmus alatt elkövetett bűnöket vizsgáló intézmény (IICCR) bűnvádi eljárást kért a rendőr ellen. Az a három személy, aki írásban is panaszt tett kínzás, visszaélés, hivatalos visszaélés miatt, időközben visszavonta feljelentését. /Nem indítanak eljárást a rendőrparancsnok ellen. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 31./
2009. április 29.
Exhumálták annak a három antikommunista román ellenállónak a holttestét, akiket 1949-ben végeztek ki a Szekuritáté tisztjei. A várorjai tömegsírra a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) munkatársai bukkantak az áldozatok hozzátartozói és helybeli idős személyek útmutatása alapján. Marius Oprea történész, az IICCR elnöke felháborodott amiatt, hogy a rendőrség és az ügyészség kezdetben megtagadta a holttestek átvételét. „Számomra érthetetlen, hogy miközben Traian Basescu államfő a parlamentben illegitimnek és gyilkosnak nyilvánítja a romániai kommunista rendszert, a nyomozó hatóságok valamennyi alkalommal bűnvádi eljárás beindítása nélkül lezárják a Beszterce-Naszód megyében történtekhez hasonló eseteket” – méltatlankodott Oprea. Emlékeztetett: az általa vezetett intézet nemrég a várorjai antikommunisták ma is élő gyilkosainak – Liviu Pangratiu szekus hadnagy és Traian Seserman altiszt – nevét is közölte az ügyészséggel. /Rostás Szabolcs: Kivizsgálják a várorjai kivégzést. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./
2009. május 6.
Hagyományos programkeret, szűkösebb költségvetés jellemzi az idei, Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, amelyet július 14–19. között tartanak Tusnádfürdőn. A “Tusványos, természetesen!” jelszóval induló rendezvény összegezni próbálja az elmúlt két évtized politikai folyamatait, jelezte a rendezvény főszervezője, Sándor Krisztina a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) képviseletében. Várhatóan idén is jelen lesz Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Németh Zsolt alelnök (a rendezvény egyik ötletgazdája), Tőkés László EP-képviselő, Markó Béla RMDSZ-elnök, valamint Marius Oprea történész, a Kommunizmus Bűncselekményeit Kutató Intézet vezetője. Szerveznek programot, melyre meghívják majd a tusványosi folyamat meghatározó szereplőit, a szabadegyetem ötletgazdáit. Nem lesz lényegi változás a koncertkínálatban sem. Marosvásárhelyen a Félsziget Fesztivál július 23–26. között lesz. /Gyergyai Csaba: “Tusványos, természetesen!” címmel indul az idei szabadegyetem. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./
2009. október 2.
Traian Basescu államfő mandátumának megszerzésekor egyebek között a kommunizmus bűneinek egyértelmű elítélésére tett ígéretet. Öt év után látható, a román államfő valóban ítélkezett a kommunizmus haszonélvezői, szekus vallatói és verőlegényei fölött: életük végéig tartó jólétre ítélte őket. Az államfő kezdeményezésére létrejött, Tismaneanu-bizottság néven ismertté vált Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet tevékenységéről megoszlanak a vélemények. Maga az intézet elnöke, Marius Oprea történész úgy véli, a testület voltaképpen „elpolitizálta a történelmet”. Oprea maga is a kommunizmus konkrét bűntetteinek kivizsgálója, vezetésével például idén 18 antikommunista partizán holttestét exhumálták a hegyekben. A kihantolásnál a „felső utasítás hiányára” hivatkozva, nem jelentek meg a meghívott történészek. Oprea szerint a jelenlegi hatalom számos politikusának a feje hullana a kommunizmus tényleges elítélése esetén. A parlament két háza még mindig nem szavazott meg a kommunizmus bűneit tételesen elítélő nyilatkozatot, nem határozott a kommunista megtorlások és terror áldozatai előtt tisztelgő emléknap bevezetéséről, nem jött létre a romániai kommunista diktatúra múzeuma, nem állították össze a román kommunizmus enciklopédiáját. /Bogdán Tibor: A kommunizmus büntetlen bűnei. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./
2009. december 4.
Becslések szerint a román kommunista rezsim több mint egymilliárd dollárt zsebelt be az egykori Nyugat-Németországtól a romániai szász és sváb kisebbség kiárusításáért. A román hatóságok a rendszerváltás után húsz évvel sem hozták nyilvánosságra az erről szóló dokumentumokat, mivel feltételezések szerint az egykori emberkereskedelemben érintett politikusok egy része ma is aktív szerepet tölt be a közéletben. A hosszan tartó titkolózás már csak azért is furcsa, mivel a kommunizmus rémtetteit elítélő Traian Basescu államfő mandátuma alatt a volt kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáté több mint kétmillió dossziéja került át a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). Marius Oprea történész, a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) vezetője szerint beszélni kell erről, felelősségre kell vonni a kisebbségek kiárusításában szerepet vállaló, ma is élő személyeket, tettükkel kimerítették az emberkereskedelem fogalmát. Németországi újságírók és kutatók szerint Bukarest először nem is az 1965-ben hatalomra került Nicolae Ceausescu vezette diktatúra, hanem jóval korábban, a Gheorghe Gheorghiu-Dej fémjelezte rezsim idején ajánlotta fel a Német Szövetségi Köztársaság vezetőinek, hogy fejenként ezer dollárért hajlandó kiengedni az országból a német ajkú polgárokat. Az egykori román kémfőnök, az 1978-ban az Egyesült Államokba disszidált Ion Mihai Pacepa tábornok Vörös horizontok című könyve szerint az emberkereskedelembe Gheorghiu-Dej kezdett az ötvenes években a romániai zsidók kiárusításával, amelyet aztán Ceausescu „vitt tökélyre” a következő évtizedekben, kiterjesztve az „üzletet” a németekre is. „Olaj, zsidók és németek a mi legfontosabb export árucikkeink” – hangoztatta szűk baráti körben Ceausescu, aki kortól, iskolázottságtól, szakmától, alkalmazástól és családi állapottól függően szabta meg az illető kisebbségek „eladási értékét”. Ennek megfelelően a hetvenes években például Izrael 2000 és 50 ezer dollár közötti összeget fizetett egy-egy romániai zsidó személyért. Az NSZK külügyminisztériumának államtitkára, Karl Carstens akkori – az ország későbbi államfője – által aláírt 1963-ból származó dokumentuma azt javasolta a bonni pénzügyi tárcának, hogy különítsen el százmillió márkát százezer romániai német „kiváltására” – vagyis ezer márkát minden egyes erdélyi szászért és svábért. A bonni kormány többnyire bőröndbe rejtve, készpénzben juttatta el a vételárat a személyesen Ceausescu, valamint elnyomó gépezete, a Szekuritáte csúcsvezetői által koordinált román emberkereskedőknek, ugyanakkor az anyaországukba emigráló németek külön fizettek kérvényük mihamarabbi elbírálásáért (mindezt közvetítőknek nevezett szekusügynököknek), majd pedig a román állampolgárságról való lemondásuk jóváhagyásáért. Az évek során Bukarest többször felsrófolta a tarifát, így a hetvenes években az NSZK 5–10 ezer márkát fizetett egy egyetemi hallgatóért, 11 ezret egy felsőfokú végzettséggel rendelkező személyért és háromezret egy szakképzett munkásért. Nem hivatalos németországi becslések szerint 1967, a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok helyreállításának éve és 1989 között Románia mintegy 1,5 milliárd márkát (akkori árfolyamon 1,2 milliárd dollár) zsebelt be Nyugat-Németországtól az erdélyi szászokért cserébe. Emiatt az 1956-ban még közel 400 ezer főt számláló romániai német kisebbség létszáma az 1992-es népszámlálásra 111 ezerre apadt, számuk pedig jelenleg alig haladja meg a 60 ezret. Hasonló a helyzet a zsidók vonatkozásában: népszámlálási adatok szerint a második világháború idején mintegy 400 ezer romániai zsidó élte túl a holokauszt borzalmait, számuk 1961-re 225 ezerre, 1968-ra pedig százezerre apadt. Az 1992-es népszámláláskor alig több mint 9000-et, a 2002-es összeírás során ugyanakkor 6179 zsidót regisztráltak (1989 után már többnyire önként távoztak az országból). /Rostás Szabolcs: Romániai kisebbségek exportja. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./
